„Maximalizáljuk az Oroszországra gyakorolt nyomást, ugyanakkor minimalizáljuk a minket és partnereinket világszerte érő járulékos károkat” – ígérte Ursula von der Leyen EB-elnök a szankciókkal kapcsolatban még májusban. Nos, sikerült a terv? Mennyire vagyunk – mint azt a magyar kormány gyakran sugallja, sőt olykor kifejezetten állítja – „csőbe húzva”, átverve ezen a vonalon?
Zajlik még a háború? Zajlik, sőt az intenzitása növekszik, és még eszkalálódhat is. Orosz részről taktikai atomfegyverek bevetése sem kizárt, annak minden kiszámítható és kiszámíthatatlan következményével együtt. Nőnek az európai energiaárak? Igen, drasztikusan. Magas az európai infláció? Magas. Emelkednek a megélhetési költségek? Emelkednek. Tömegek tüntetnek a francia, a német, az olasz, a spanyol stb. városok utcáin? Tömegek. És akkor hol van még a tél, amit az európai emberek hosszú évtizedeken át mindeddig jól fűtött szobáikban „vészelhettek át”? Mostantól kezdve nyugodtan elhagyhatjuk az idézőjelet, mert
a következő telet, netán teleket tényleg át kell majd vészelniük.
Politikusaik azt tanácsolják, csökkentsék a lakások hőmérsékletét, ne fürödjenek annyit, ruháikat ne mossák, inkább szellőztessék ki. Változtassanak életmódjukon, billenjenek ki eddigi komfortjukból, különben jönnek az oroszok…
Ha ez a minimum, ahogy Ursula von der Leyen májusban ígérte, akkor milyen lehet szerinte a maximum?
Törvényszerű, hogy a nyugati középosztály egyre idegesebb. Jobban fél a közelgő hidegtől és a közvetlenül jelentkező, komplex áremelkedésektől, mint a távoli oroszoktól. És senki sem tudja, pestiesen szólva, hogy mikor és hol borul ki a bili. A mérleg másik serpenyőjében meg ott van az a tény, hogy Oroszország nem rogyott térdre az energia-szankcióktól. Bevételei látványosan nőnek, hiszen árat is emelhetett, piacot bővíthetett. Visszafelé sült el a szankciós puska, ezt egyre kevésbé lehet sikernek kommunikálni. Brüsszel ennek ellenére a szokásos uniós agitprop jegyében cselekszik: kinyilatkoztat.
Szankciópolitikánk jó és hatásos, mondja, ügyet sem vetve a kínos realitásokra.
Politikai tévedését ráadásul abba a tágabb, civilizációs összefüggésrendszerbe illesztené, miszerint az energiaforrásokkal általában takarékoskodni kell. Józan ésszel ezt nem is vitatja senki. Csakhogy a szóban forgó szankcióknak semmi köze nincs a civilizációs takarékoskodáshoz. Most mindenekelőtt az orosz energiaforrások mellőzendők – elsősorban az amerikai geopolitikai érdekek miatt. Az USA sosem szerette, ha az európaiak és az oroszok energetikailag jóban vannak. Putyint, ha már belelépett az ukrán csapdába, most minden áron el kell szigetelni, vegyék csak meg az olcsóbb orosz gáz és olaj helyett a jóval drágább amerikai energiát az európaiak. És lám, veszik is.